Van egy ország

ÉS AKKOR A MAGYAROK...

2020. június 04. - Dr. Ötvös

... és akkor a magyarok bementek a kaszinóba és mindent feltettek a feketére. És a vörös jött be. Ilyenkor egy gentleman kisétál az épületből, leül egy padra a sétányon, rágyújt egy cigarettára, jó mélyeket szippant, tekintete a messzeségbe réved, előveszi revolverét, aztán vagy főbelövi magát vagy zaciba csapja és sürgönyöz, hogy küldjenek neki egy kis pénzt, hogy ki tudja fizetni a szállodáját. Egyet azonban semmilyen körülmények között nem tesz: nem rohan vissza a kaszinóba, nem követel hisztérikusan vissza mindent, de még egy kicsit se, hanem megbékél a helyzettel s elgondolkodik rajta, hogyan jutott idáig s miként legyen eztán...

... és akkor a magyarok elgondolkodtak rajta, és arra jutottak, hogy ők nem tehetnek semmiről, őket kényszeríttették, a fejükhöz nyomták a revolvert, hogy nem is oda akarták rakni, hogy csalás az egész, hogy igazságtalanság történt, és rulett asztalt verve bizonygatták, hogy ők a népek Krisztusa. Erre az alapra építették újra Magyarországot. Hátat fordítottak a jövőnek és a múltra szögezték tekintetük. Ez volt gondolataik eredője, cselekedeteik célja, vágyaik netovábbja. Minden erőforrást, minden energiát a múlt kötött le, mániájuk lett, hogy vissza! vissza! vissza!

... és festettek maguknak képeket, régi, sosemvolt dicsőséget, élvezték, hogy "magyarnak lenni büszke gyönyörűség", és megtalálták a felelősöket: a liberális sajtó, a zsidók, meg Károlyi. Hogy miért, ne kérdezd, ők a felelősök és kész. Ők minden bajunk okozói. Megbűnhődik hát a múltat s jövendőt is, ne félj! De addig is valamiből élni kell, mutatni, vigadni és húzatni a cigánnyal, bizonyítani a kultúrfölényt...

... és a magyarok kölcsönökből éltek-haltak s röpke pár év alatt olyan adósságspirálba kerültek, hogy egy kósza fuvallat s menten összedől a büszke kártyavár. 1929-ben tsunami jött, meg szomorú vasár- és hétköznapok, nyomor és reménytelenség. És a magyarok egyre vadabbul követelték az "igazságot", pedig 1920. június negyedikén megkapták, és maguk keresték ezt az "igazságot", a háború igazságát: a győztes mindent visz. A "magyar igazság" ezzel szemben abban állt, hogy nem hazárd játékon úszott el minden, hanem kirabolták őket, és ha nem adnak vissza szép szerével mindent, akkor megmutatják, hogy az "igazság" nevében rombolni, rabolni, gyilkolni is készek. Nagyvonalú fegyverkezési programot hirdettek, beindult a bankóprés és rengeteget költöttek rosszul felszerelt hadseregekre...

1937oktest.jpg

... közben egyre többen lettek azok, akik ész, tehetség vagy jobb ötlet híján erővel, hitük szerint akarták megoldani az ország gazdasági és társadalmi problémáit, melyeknek oka a zsidó. Végül jobb híján legmagasabb szinten is elfogadták ezt az okoskodást, és föld, munka vagy segély helyett zsidótörvényeket adtak a népnek, lakjanak velük jól. Mellesleg megszüntették a sajtószabadságot és nemzetellenesnek bélyegezték a szabad gondolkodást...

... közben egy műveletlen, de szuggesztív osztrák szélhámos fajbiológiai alapon nemzeti szocialista programmal csalárd módon kezébe kaparintotta Németországot. Az volt a rögeszméje, hogy újra naggyá teszi Germániát. A konfliktuskerülő nyugati liberális demokráciák saját bajaikkal voltak elfoglalva, meghátráltak a kis osztrák fenyegető monológjai és blöffjei elől s átengedték neki Európa keleti felét. A német nép eszét vesztve őrjöngött a boldogságtól, 1938-tól az osztrák is...

... és a magyarok ebbe a kis osztrákba vetették minden reményük, aki kijátszotta az egymásra fenekedő kis ká-európai nacionalizmusokat és egyre többet facsart ki a kegyeiért versengő vetélytársakból, akik, mint a jó kutyák, kaptak olykor jutalmacskát...

... így esett, hogy "a magyar vándor a bánat szakadékos, görgeteges, viharvert erdejéből hosszú, viszontagságos út után az öröm enyhe völgyébe érkezett, ahol késő őszön is a nemzet pezsdítő tavaszának buja sarjai pompáznak... és a magyar életnek, az ezeréves magyar történelemnek színpadán ismét megjelent a vezér fehér paripája, amelyről azt mondja a rege, hogy bánatfelhők oszlásának, magyar szivárványnak hírnöke és mindig nagy ajándékot hoz a sóvárgó nemzetnek. Az a misztikus, ősmagyar mesékben szereplő fehér paripa, amely merész, nagyratörő magyar álmok látomásainak tárgya. És most a látomás teljesült, a Hadúr, Horthy Miklós, fehér lovon bevonult a felszabadult ősi földre..."

... és a magyarok 1941-ben ott álltak díszmagyarban a kaszinó előtt. Bemenni készültek, mikor a nagyhírű földrajztudós és nagystílű frankhamisító, gróf Teleki kormányfő, leült egy padra a sétányon, rágyújtott egy cigarettára, jó mélyeket szippantott, tekintete a messzeségbe révedt, elővette revolverét, és főbelőtte magát...

 

Magyarország a magyaroké!

Úgy is néz ki.

Kora délután elindultam áthúzni az űrlapot. Mosolyogva bandukoltam a verőfényes húgyszagban, útközben választási plakátokat nézegettem. A fantáziának szikrája sem pattant le róluk. Semmitmondó szlogenek, cserélhető jelöltek. Például senki sem venné észre ha Duró Dóra helyet cserélne azzal az elempés nővel akinek neve sehogy sem akar eszembe jutni, talán valami Szeles Mónika, de ő lehet inkább egy teniszező. Tök mindegy.

Sajnos kilátástalan, lapos, alpári hely lett Magyarország. Bár lehet, igazából mindig ilyen volt, csak él még bennem némi illúzió a múlttal kapcsolatban, ha már a jövő - bármennyire is ígérik, ahogy mindig is ígérték - nem sok jóval kecseget - már csak azért sem mert ezek a plakátfejek kecsegtetnek. Szóval jövő helyett legalább a múltba vessük reménységünk, talán tanulunk belőle.

Vagy akasszuk fel magunkat. Vagy valaki mást. Például ott van ez a nagyszerű szlogen: Magyarország a magyaroké! Ebbe és hasonlókba már sokan belehaltak nem is oly rég. És ahelyett, hogy tanulnának a történelemből... ha ismernék... bár annyira ismerik, hogy tudják: vannak pillanatok, amikor a gyáva büntetlen rabolhat és ölhet.

Mindez épp annyira félelmetes, mint amennyire mélységesen szánalmas. A felhozatalt szemlélve meg is szólalt bennem a CPG együttes nyolcvanas évek elején írt Mindenki tetű című száma. És amikor otthon a mellékelt képet megnéztem, egyből beugrott, hogy "balsors akit régen tép".

Magunknak köszönhetjük.

balsors.jpg

ÖL, BUTÍT ÉS NYOMORBA DÖNT

A tudás hatalom. A tudatlanság erő. Mégpedig sötét, középkori, babonás erő. Erre épül most az ország. Az egyetlen, amelyiket valamennyi Nobel-díjasa elhagyta. Ezen az országon kellene segíteni, tudást és műveltséget adni lakóinak.

Elsősorban azoknak, akiket szándékosan tartanak távol a valóságtól. Hogy védettek legyenek a hazugságok ellen, hogy magabiztosabban állhassanak a világban, hogy körültekintő, felelős döntéseket hozhassanak.

Sajnos olyan abszurd helyzet állt elő, hogy ezt az ország vezetői ellenére kell megtenni. Ha ez nem történik meg, akkor jó időre véget ért a demokrácia Magyarországon. S elkezdődik a végső nagy leépülés. S a nemzet helyett marad egy szekta, az ország helyett meg egy rezervátum, ahol a megszabottól eltérő vélemény hazaárulás.

És ezek, akik valamikor polgári Magyarországról beszéltek, most egyetemeket, tudományos, szakmai és civil szervezeteket üldöznek, csak azért, mert azok ragaszkodnak függetlenségükhöz. Mert minden, ami tőle független, az a Fidesz állam ellensége. És ez az állam gondolkodó emberek és öntevékeny civil szervezetek helyett feltétlen hívőkben és szurkolótáborokban gondolkodik.

Ott, ahol az országgyűlés elnöke összeesküvés elméletek elfogadására buzdít - ahol Kásler HR miniszter ezoterikus történelmi előadásának annyi köze van a valósághoz, hogy cáfolni sem érdemes - ott hamarosan már cáfolni sem lehet. Mert kiépül a következő látszat demokrata egypártrendszer. Arra a hazugságra építik, hogy a választás demokratikus volt. Csakhogy, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el. Nap, mint nap. Mert a gépezet ontja magából a látszat fenntartásához és a hazugságalap igazolásához szükséges dezinformációt - csakúgy mint az észak-koreai rabszolgaállamban.

A világ folyamatosan változik, aki alkalmazkodik a változó környezethez, túlél. S aki javára tudja fordítani a változást, az nyer. S akinek téves és hiányos az információja a világról, azzal vajon mi lesz? S ebben az országban nemzedékeken át módszeresen vezették félre az embereket úgynevezett politikusok és újságírók.

Itt öröklött hazugságokat, tévhiteket, féligazságokat is helyre kell tenni úgy, hogy közben rengeteg embert szándékosan tartanak távol a valóságtól. Elsősorban őket kell tudni elérni, mert nélkülük senki sem fogja legyőzni őket. S hogy ez reálisan elképzelhető legyen, ahhoz propaganda helyett tudást és műveltséget kell adni nekik. Természetesen ingyen. Rendszeresen nyomtatott formában postaládába. És lehetőleg mindenkinek. Csupán 3 millió 790 ezer háztartás van Magyarországon. A haszonhoz képest minimális befektetés és szervezés kérdése az egész. Máshogy nem fog menni. Csak így lehet megmenteni Magyarországot.

 

 

FORDÍTOTT KERESZTÉNY

és akkor odament a Fidesz-KDNP-frakciószövetség szóvivője, valami Hollik István. Elmondta a kezébe adott beszédet, és megbélyegezte az épületet. Itt lakik az ellenség. Az Amnesty International.

A szervezet 1961-ben alakult Londonban. Egy munkáspárti jogász alapította azután, hogy olvasta az újságban, hogy Portugáliában hét év börtönre ítéltek két egyetemistát mert részegen koccintottak a szabadságra. Akkoriban az volt ott, ami most épül nálunk: egy nemzetinek hazudott kirekesztő ál-keresztény diktatúra. Ahol, aki nem azt gondolja, ami elő van írva - az ellenség. Az állam ellensége. Az ilyen állam ellenségek védelme inspirálta az Amnesty International létrejöttét.

A szervezet az ENSZ tagállamai által 1948-ban elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozata szellemében tevékenykedik. Fellép a vallásuk és származásuk miatt üldözöttek, a lelkiismereti okoknál fogva bebörtönzöttek érdekében. Ellenzi a halálbüntetést és a kínzás minden formáját. Kiáll az emberi méltóság védelmében, a gondolat-, szólás-, és sajtószabadság mellett. Kiemelt figyelmet fordít a nők, a gyerekek és a bennszülöttek jogaira. S nemcsak saját államuk, közösségük által jogfosztottak helyzete, hanem multinacionális vállalatok jogsértései sem hagyják hidegen.

És igen, kiáll az úgynevezett migránsok emberi jogaiért és méltóságáért is. Bármelyikük tisztességesebb és becsületesebb, mint azok, akik kormányozzák ezt az országot. Nem is beszélve az Amnesty International munkatársairól, önkénteseiről, akiknek munkáját 1977-ben Nobel-békedíjjal ismerték el.

És akkor most jön egy nyikhaj, aki a kormánypárt nevében kijelenti, hogy ezek "ellen nyíltan harcolni kell", és a magyar emberek érdekére hivatkozva megbélyegzi házukat. Üzenete egyértelmű: jobb ha mentek! Nektek itt nincs helyetek.

Ahogy a magyar Nobel-díjasoknak sem volt. Ki ezért, ki azért, de mind elhagyta az országot. Ketten megjárták Auschwitzot. Megbélyegzett házakból vitték el őket.

hollik1.jpg

MENEKÜLTEK ETETÉSE TILOS

Nagyon ritkán hallani rólunk a BBC híreiben, na de ezzel sikerült elérni az angol rádió ingerküszöbét: Magyarországon törvénytervezetet nyújtanak be, mely bűncselekménynek minősíti menekültek segítését, információval és élelemmel való ellátását. Nem nehéz elképzelni, mit gondolhat most a magyarokról a civilizált világ. És ezt a szégyent semmiféle ezermilliárdokért hazudott országimázs le nem mossa rólunk.

Hányszor hangzott már el Magyarországon a mondat, hogy "ennél már nem lehet lejjebb"? És mindig volt. Most is lesz. Mert mi lehet azoknak a fejében, akik ezt előkészítették és megszavazzák? Eszükbe jut, hogy a kereszténység egyik alapvetését készülnek megtagadni? S közben mindazokat, akik emberséget mutatnak a magyar kormány rágalmazza, akadályozza, üldözi, ellehetetleníti.

Hát ennyire eltorzult itt minden? De hát ahogy Márai írja naplójában "Magyarország a legnehezebb kérdésekben és órákban nem viselkedett keresztényien, önmagával szemben sem, másokkal szemben sem. Nem, akármilyen harsányan bizonygatták is a magyar kereszténységet a különböző társadalmi és felekezeti kurzusok, a magyar társadalommal nem "történt meg" az elmúlt ezer évben az, hogy kereszténnyé legyen, ahogyan ez megtörtént a Nyugat népeivel. Pogány és barbár nép maradtunk." Mert miféle értékrend az, mely megbüntet, ha csokit adok egy menekült gyereknek? S vajon lesz olyan, aki ezért feljelent?

Milyen emberek ezek? Kiktől tanulták ezt? Hol szívták ezt magukba? Volt idő, amikor nemcsak köztiszteletben álló államférfiak, hanem a pápa is a magyarok hagyományos lovagiasságára hivatkoztak a világ színe előtt. Például 1944-ben, amikor csak egy kis emberségért könyörögtek. Hát majd nemsokára megint fognak, mert újra olyanok ülnek az ország házában, amilyenek annak idején megszavazták a zsidótörvényeket.

De ha eléjük raknék egy lapot azzal a szöveggel hogy "Egyetértek azzal, hogy menekülő embereken nem szabad segíteni", egyik sem merné aláírni. De a törvényt egyetlen gombnyomással csordában megszavazni az más. Aztán majd mind hazudik magának valamit a haza érdekéről.

Majd Magyarország után a BBC rátért Észak-Koreára. Csak, hogy tudjuk, hova tartozunk. Mert Európához nem, az annyi szent.